Keresgéltem a gépemen a zenéim között és erre bukkantam. Lehet, hogy sokat tetszését nem nyeri majd el... merthogy két eredendően jó zenét nem kell elrontani... de szerintem, ha két ilyet összerakunk, akkor abból csak jó lehet...

A tegnapi buli mondhatni túl jóra is sikeredett, a másnaposság most kezd este lassan elmúlni. Ilyenkor előkerülnek azok az ígéretek, miszerint egy ideig nem iszok, nem bulizok, persze ezeket meg én sem gondolom komolyan. A másik, hogy ilyenkor egy kicsit elfordulok a partizenéktől és nyugalmasabb hangzást keresek. A következő együttest úgy tudnám jellemezni, hogy a legrégebbi zene amit még én meghallgatok, és a legújabb amit apám még meghallgat. Érkezzen az angol Oasis-Supersonic.

A két éve feloszlott Oasis együttes legismertebb és most már legendás dala: 

Oasis - Wonderwall (szöveg)